Sziasztok. Én egy srác vagyok, Krisi Lum. Hoennben élek, Fortree Cityben, a testvéremmel, Spideyval együtt. Ez a város tele van fákkal, még a házak is fákon vannak. Van egy szép szobám, azaz nem az enyém, mert a tesómmal közös. Van egy számítógépünk, egy Pokélabda mintázatú asztalunk, amit a városban vettünk, egy asztal és szék boltban, van tévénk is, és így tovább. Ez a hely végülis egy esőerdő, hisz nagyon gyakran esik az eső. A sok növénynek és víznek megfelelően itt évente lehet felváltva Fű- és Víz Pokémonokat választani első társunknak. Van itt egy edzőterem is: egy Winona nevű lány vezeti, aki Repülő Pokémonokat nevel. Nagyon izgatott vagyok! Holnap kezdhetjük utunkat Spideyval. De azért mégis lesz valami rossz: Spidey nem jön velem, mert még tanulmányozni akarja a Pokémonokat. Azért akartam pont holnap indulni, mert Május van, most váltják a választható Pokémonokat. Holnaptól lehet Fű Pokémonokat választani. Hallottam, hogy két barátom, Joey és Tom is holnap akarnak indulni, hisz ők is odavannak az említett típusért. Korán lefeküdtem, hogy reggel hamar el tudjak indulni. A Loudredes órát is beállítottam, hogy ébresszen föl. Mikor felkeltem, bepakoltam a szükséges holmikat, majd elindultam Plan Professzor laborjához. Egyszer csak hangokra lettem figyelmes:
- Ó, te vagy az, Krisi? Már vártalak.
Megfordultam, és egy őszes hajú, fehér köpenyes alak állt előttem. Ő volt a Prof. Kerestem a többieket, de szólt, hogy még nem jöttek meg. Megengedte, hogy körbenézzek a kertjében. Ahogy nézelődtem, sokféle Pokémont, és növényt láttam. Voltak gyengék, erősek is, és mégis harmóniában éltek. Nőttek bogyók is, melyből kaptam néhányat. Egyszercsak megláttam három Pokémont: Az egyik egy zöldeskék lény volt foltokkal, és egy hagymával a hátán. Ő volt Bulbasaur. Volt még egy kis zöld, egy nagy levéllel a fején, rügyekkel a nyakán. Az ő neve Chikorita volt. A harmadik olyan volt, mint egy gekkó két farokkal, a színe ugyancsak zöld volt. A neve Treecko. Ezek közül választhattam, ha megérkeznek a többiek. Az a Bulbasaur nagyon kedvesen nézett rám, mióta meglátott. Olyan aranyos volt. Eldöntöttem, hogy csak is ő lesz az enyém. Egyszercsak megérkezett Joey és Tom. A Professzor kérte, hogy válasszunk. Mire Joey megszólalt:
- Jé! Egy Chikorita! Kell nekem!
Azzal kiemelte a kis teremtményt a miniatűr kerítés mögül.
- Az enyém lesz Treecko!
Állította Tom, azzal ő is kikapta a Pokémont. Nekem csak egy Pokémon maradt: Az a még mindig mosolygó, édes Bulbasaur! Én voltam a legszerencsésebb a világon! Ráadásul van egy Pokémonom! Megköszöntem, és mentem volna el, de a tesóm, és az anyám jöttek elköszönni. Mikor vége lett a búcsúzkodásnak, anyám kezembe nyomott egy papírt, majd ezt mondta:
- Ez egy családi titkos recept, a kettő közül. A másikat Spideynak adom
A cetlin ez állt: “Pecha Tea. Alapanyagok: Víz, Pecha bogyó. Először öntsünk egy kis vizet egy edénybe, forrósítsuk fel, majd helyezzük bele a bogyókat! Ez a tea nagyon ízletes, és gyógyító erejű!” Akkor Plan Professzor szólt: “Ne menj még el! Tessék, a Pokédexed, és a Pokélabdáid!” Azzal a kezembe nyomott egy kis piros gépet, és öt kis Pokélabdát. Már indultam volna, de Joey megszólított:
- Gyere, próbáljuk ki a Pokémonjainkat!
Én beleegyeztem, és ő előhívta Chikoritát.
- Menj Bulbasaur! kiáltottam, majd eldobtam a piros-fehér golyót, melyből kijött a kis lény.
- Bulbasaur! Támadj Piócamagvakkal!
Bulbasaur a hagymájából kis magokat lőtt, melyek találtak. Chikoritát megkötözték, és szívták az energiáját.
- Chikorita, szakítsd szét!
Kiáltotta Joey, de Chikorita meg se tudott moccanni.
- Most rohand le!
Bulbasaur nekivágódott a bekötözött Pokémonnak, és a levegőbe repítette. Chikoritának lett még volna ereje támadni, de a növények rohamosan szívták az erejét, így elájult, és nyertem.
- Chikorita! Ugye nincs semmi bajod? Ügyesen harcoltál!
Mondta Joey. Azt hittem, mérges lesz, amiért vesztett, de ő örült, hogy nem lett Pokémonjának komoly baja. Én nagyon boldog voltam, hisz ez volt az első győzelmem. Elmentem, egyszer megláttam egy fát, amin egy Noctowl figyelt. Nagyon megtetszett, de egy váratlan pillanatban hipnotizált, és én kihívtam Bulbasaurt. A bagoly Pokémon elkezdte támadni szegény Bulbasaurt. Néhány perc múlva magamhoz tértem. A Pokémonomat összeesve találtam a földön, a Noctowl sehol. Visszahívtam, és rohantam vele a Pokémon központba. Mikor beértem, megláttam egy kövér rózsaszín lényt, egy Chanseyt. Bevitte szegény Bulbát egy helyre, és csak vártam, és vártam.
II. Rész
Néhány óra múlva kilépett onnan egy ápolónő. Nagyon szomorúnak tűnt.
- Fiatalember, az ön Bulbasaurja meghalt. Nagyon sajnálom.
szólt. A torkom összeszorult, és elkezdtem sírni. Ledobtam a baseball-sapkámat, és arra gondoltam, hogy nem érdemlem meg, hogy edző legyek. Szomorúan ballagtam hazafelé, minden komornak tűnt. Este volt. Egyszercsak egy árnyék kezdett el követni. Megfordultam, de nem láttam semmit. Ismét sétáltam, és ismét követett az az árnyék, de a hátam mögött ismét semmi. Mikor előre fordultam, egy Gastly volt előttem, és nevetett. Kicsit megijedtem, de nagyon barátságosnak tűnt, és velem akart jönni. Először nem akartam, mert nálam biztos nem lesz jó kezekben, de eszembe jutott, hogy őt nem veszíthetem el, hisz ő egy szellem. Nagyon megörültem újdonsült Pokémonomnak, majd visszafordultam, és megint mester akartam lenni. Ki akartam próbálni új Gastlymet, szerencsére pont találkoztam egy Zigzagoonnal. Zigza meg akarta karmolni a szellemet, de a kis lába csak átment rajta.
- Gastly! Teleportálj mögé, és nyald meg!
Azzal hirtelen eltűnt, és Zigza mögött megjelent, de a kis Pokémon gyorsan reagált, és ismét meg akarta támadni a Gastlymet, de megint eredmény nélkül.
- Gastly! Hipnotizáld!
A támadás sikerrel járt, így a kis cikk-cakkos lény már a földön horkolt.
- Most támadj egy Éji Árnyékkal!
Azzal Zigzagoon elájult. Gyorsan befutottam vele a Pokémon központba, és kértem, ha meggyógyították, engedjék szabadon. És elmentem, hátam mögött az új Pokémonommal. Egyszer eljutottam egy csöndes kis helyre, házakkal: Mahita Faluba. Megláttam egy sötét kis házat. Előtte egy tábla állt: “Mahita Falu Pokémon edzőterem. Vezető George, a kísérteties pillantású.” Bementem, egy magas férfi állt ott fekete hajjal.
- Egy új vesztes…
Szólt, amire én dühödten, és rögtön válaszoltam.
- Azért jöttem, hogy legyőzzelek!
Azzal George előhívott egy Misdreavust. Szép kis Pokémon volt.
- Gastly! Válj láthatatlanná!
- Missy! Tudod, mit kell tenned!
Azzal mindkét Pokémon eltűnt.
- Gastly! Keresd meg, és nyald meg!
- Missy! Tudod a dolgod!
Az én Pokémonom kereste Geogeét, de egyszerre egy nagyon kísérteties dal kezdett el hallatszani.
III. Rész
Néhány perc múlva Gastly valamitől legyengült, és elájult. Szomorúan mentem ki a házból, amikor egy sérült Ivysaurt láttam, amint felém közeledett. Nagyon ismerős volt.
– EZ AZ ÉN IVYSAUROM!!!! De hogyan? Hogyhogy él?
Mögötte futott a nővérke.
- Fiatalember, néhány órával távozása után felébredt az ön Bulbasaurja, elkezdett fényleni, és továbbfejlődött.
Nagyon boldog voltam! Ez volt eddigi életem legszebb napja!
Még edzeni akartam Gastlyt, hogy erősebb legyen. Szerencsére arra jött egy magas, barnahajú gyerek. Tom volt az.
- Hello Krisi! Nem akarsz harcolni?
- Örömmel
Válaszoltam, és szóltam Gastlynek, hogy menjen.
- Menj Grovlye!
Szólt, és eldobta a labdát, amiből kijött a Pokémon.
- Grovlye! Támadj Pengelevelekkel!
- Gastly, válj láthatatlanná, és nyald meg!
A szellem eltűnt, és egy nyelv megnyalta a növény Pokémont, ami ettől azonnal el is ájult. Nagyon megtetszett ez a kombináció, ami persze láthatatlanság helyett teleportálással is működik. Elneveztem az új taktikát “Nyálas Félelemnek”, és gondoltam szólok Gastlynek a harc után.
- Gastly, most egy Éji Árnyékot!
Hirtelen sötét lett, és Grovlye legyengült, és elájult.
- Menj Grimer!
- Gastly, támadj Pszihocsapással!
Ez a támadás azonnal kiütötte Grimert. Gastly nem tűnt túl fáradtnak. Láttam, sokkal ügyesebb lett a harc után. Így már biztosan legyőzöm Georget! Szóltam Gastlynek a Nyálas Félelemről, visszamentem, és duplaharcot követeltem. George beleegyezett, bár neki csak egy Misdreavusa volt.
- Menj Gastly! Te is Ivysaur!
- Missy! Menj! Tudod a dolgod!
- Ivysaur, támadj Pengelevelekkel! Gastly! Hipnotizáld!
Misdreavus láthatatlanná vált, de Gastlynek nem sikerült őt hipnózisba ejtenie. A Pengelevelek találtak.
- Gastly! Pszichocsapás! Ivysaur, Méregbomba!
A Pszichocsapás nagyon legyengítette Missyt, de még nem ájult el, csak miután Ivysaur eltalálta a Méregbombával.
- Gratulálok.
Közölte George.
- Tessék, a Sikoly Jelvény!
Azzal átnyújtott nekem egy fekete, szellemszerű jelvényt. Gastly elkezdett fényleni. Nagyon megijedtem, azt hittem felrobban. De nem! Átalakult Haunterré!
IV. Rész
Nagyon megörültem az új Haunteremnek, és az új – még csak első – jelvényemnek. Épp kiérem az edzőteremből, egy sötétkék madár Pokémont láttam az égen. Rövid volt a farka, a csőre hosszabb, a hasán volt egy fehér folt. Ilyen Pokémont még nem láttam. De elővettem a Pokédexem, megnéztem hogy mi az. Mire az ezt felelte:
- Ismeretlen Pokémon. Nincs benne az adatbázisomban. Valószínűleg egy ismeretlen Pokémon.
- Egy ismeretlen Pokémon…
ismételtem a meglepetéstől. Elmentem hát egy Pokémon Központba, ahol fölhívtam Plan Professzort. Bekapcsoltam hát a számítógépet, és beírtam a számot, de csak egy nagy feketeséget láttam.
- Professzor, ott van?
- Persze. Miért, nem látsz vagy mi?
- Hát csak nagy feketeséget.
- Hogy? Ja, nem kapcsoltam be az engem vevő kamerát! … Na, így már jó.
- Professzor, képzelje, megkaptam a Sikoly jelvényt!
- Hát ez nagyszerű! De nekem is van egy hírem!
- És mi lenne az?
A prof nem szólt semmit, csak a teleporterbe egy műszert tett, ami néhány másodperc után megjelent az én oldalamon.
- Mi ez?
- Ez egy PokéGear. Spidey küldte neked. Ezen hallgathatsz rádiót, megnézheted a dátumot és az időt, van rajta térkép is, és telefonként is szolgál, képernyővel. Szóval ezen bármikor beszélhetsz Spideyval.
- Ez remek! Meg szeretném neki köszönni! Kérem, hívja ide Professzor!
- Hát, csak az új géped segítségével tudsz vele beszélni, mert tanulmányi útra ment. Vitt magával egy Totodile-t is. Talán majd összefuttok valahol.
- Jó! Viszlát Professzor!
Ezzel kikapcsoltam a számítógépet, és kipróbáltam az új kütyümet. A dátum és az idő még nem volt beállítva, így megtettem én. A térkép nagyon tetszett: egész Glóbusz akármelyik régióját meg lehetett vele nézni. Ezt beállítottam Hoennre. A rádió is nagyon tetszett: de csak Hoenni adókat lehetett fogni. A képernyőre ki voltak írva a csatornák:
“PNFH (Pokémon News Flash Hoenn), Pokémusic, Hányas szinten alakulnak át a Pokémonok?, Britch adója”
Aztán megnéztem a neveket a telefonban:
“Spidey, Plan Prof, Anya, Apa, Ydel Prof (hát az meg ki?)”
Kiegészítettem még néhány névvel:
“Leo (egy régi barátom Orre-ből), bagszi (ugyanaz, csak az Orange szigetekről), V-ADI (ő is), Dani (ő Kanto-ból), Larry (ő is), Buena (Ő Jotho-i, és van ott saját rádióműsora is), Tom, és végül Joey”
- Na, így már jó lesz. Most felhívom Spideyt.
…..
- Ó, szia Krisi!
- Szia Spidey! Képzeld, megszereztem az első jelvényemet!!!!
- Gratulálok! De most bocsáss meg, de sietnem kell! Szia!
- Szia!
Azzal letette a telefont.
AJÁNLOM AZ OLDALT
